Az a tapasztalatunk, hogy még ennyi idő elteltével is sok gondot okoz a számla szabályos kiállítása. Ügyfeleink egy része nem érti vagy nehezen tud különbségek tenni az előre fizetés, díjbekérő, előleg-, rész- és végszámla között amin – valljuk be – nem is lehet csodálkozni.
Ebben a káoszban szeretnék eligazítást adni az adozona.hu oldalán megjelent cikk segítségével.
Amennyiben a felek fizetési esedékességként a teljesítést megelőző határidőben állapodtak meg, és a teljesítés ellenértékét részben vagy egészben rendezik a teljesítési időpontot megelőzően, akkor a részben vagy egészben megfizetett ellenérték az általános forgalmi adóról szóló (ÁFA tv. 59. §-a) szerinti előlegnek minősül, amelynek kézhezvétele, jóváírása, a vagyoni előny megszerzése ÁFA kötelezettséget keletkeztet.
Fontos megkülönböztetni az előleg fogalmától az előre fizetés esetét. Szemben az előlegfizetéssel, amikor a felek előzetesen megállapodnak arról, hogy az előleget fizető kötelezettséget vállal a pénz határidőre történő átutalására, addig a számlának a fizetési határidő lejárta előtti kiegyenlítése – szerződés vagy erre vonatkozó megállapodás hiányában – nem tekinthető előlegfizetésnek.
Ahhoz, hogy egy összeg előlegnek minősüljön a következő feltételeknek kell teljesülniük:
- a vevő kötelezettséget vállal egy adott vagyoni előny juttatására (jellemzően pénzösszeg kifizetésére),
- mely vagyoni előny az ügylet (termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás) ellenértékbe beszámítandó, és
- amely vagyoni előny teljesítése az ügylet teljesítését megelőzően történik.
Megjegyzendő, mivel bármely vagyoni előny juttatása előlegnek minősülhet, így a nem pénzben történő juttatás is előlegnek számíthat. Továbbá, amennyiben a partner pénzösszeget utal át az adózónak, de az konkrét termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz nem kapcsolódik, úgy az nem minősül előlegnek.
Az előlegről az ÁFA tv 159. § (2) bekezdés a) pontjából következően számlát akkor kötelező kibocsátani:
(1) ha a megrendelő áfaalany, vagy áfaalanynak nem minősülő jogi személy, ez esetben az áfatörvény 176. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor van lehetőség egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására, ha a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
(2) amennyiben a megrendelő nem áfaalany, és
- az előleg összege a 900 ezer forintot eléri vagy meghaladja, vagy
- a nem adóalany megrendelő kifejezetten kérte számla kibocsátását, ez utóbbi esetekben is lehetőség van egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására az áfatörvény 176. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, feltéve, hogy az adatok forintban meghatározottak.
Mint látható az előlegszámla kiállítása és az előleg könyvelése fő szabályként az előleg kézhezvételéhez, átutalásához kapcsolódik. Ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy milyen dokumentum alapján igényelheti a szállító vevőjétől az előleg összegét, illetve milyen dokumentum alapján történhet az előleg összegének átutalása. Ennek technikai megoldására alakult ki a díjbekérő kiállítása. Ennek megfelelően a díjbekérő mindazon adatokat tartalmazhatja, amelyek az adott összeg átutalásához szükségesek (így a szállító vevő adatait, a szállító bankszámlaszámát, a fizetési esedékességet, az előlegként kért összeget).
A befolyt előlegről előleg számlát kell kiállítani.
A proforma számla kifejezés használata nem egységes, a gyakorlat gyakran a díjbekérő vagy a szállítólevél szinonimájaként használja, ugyanakkor ezen kifejezés ellentmondást rejt magában, hiszen valójában az okirat a számla fogalmának nem felel meg. Ezzel összhangban az adóhatóság kimondta, hogy sem a számviteli, sem az adózási előírások nem ismerik a proforma számlát, így sem a számviteli, sem az adózási elszámolásoknál az nem értelmezhető közvetlenül. A proforma szó szerinti fordítása azt jelenti, hogy látszatra, a forma kedvéért. Ebből következően a proforma számla „formailag számla, előzetes számla” értelemben használható, tehát nem számla és ebből következően nem lehet könyvelési bizonylat sem.
Megjegyzendő, hogy a proforma „számla” kifejezés vámeljárásokkal kapcsolatban is felmerül, pl. amennyiben a terméket exportálják, de értékesítés nem történik, hanem pl. a terméket garanciális javítás érdekében exportálják. Továbbá, például a szabad forgalomba bocsátáshoz kapcsolódó 3010/2016. NAV útmutató esetében a proforma számla az adómentes termékimportot alátámasztó okirat is lehet, az útmutató alapján „a »proforma« számla általában ajánlatot testesít meg, ezért az értékesítés valószínűsítésére csak akkor fogadható el, ha az a vevő által elfogadásra került (ez alól kivétel a »kötelezettség nélküli« proforma számla, amely nem tekinthető kötelező ajánlatnak, így az elfogadása sem hoz létre szerződést).”
A teljesítést követően a gazdasági eseményről végszámlát kell kiállítani, amelynek végösszegét csökkenteni kell az előleg számla összegével.
Az online adatszolgáltatási kötelezettség a számlákra, számlákkal egy tekintet alá eső okiratokra vonatkozik. Amennyiben a számlázórendszerből nemcsak számlák, hanem egyéb dokumentumok is előállíthatóak, így pl. díjbekérő, vagy proforma számla, fontos ezeknek a kiszűrése az adatszolgáltatásból.
forrás: adozona.hu