Régi tárgya a kormányzati siker propagandának az adócsökkentés, az egykulcsos adózás. De valóban mindenki jól jár az adócsökkentéssel, igazságos-e az egykulcsos adó?

Minél jobban közeleg a választások időpontja, annál gyakrabban kerül majd reflektorfénybe az adócsökkentés kérdése mindkét oldalról.

A regnáló kormány unortodox gazdaságpolitikáját, beleértve az adórendszert is, mint valami csodafegyvert szokás emlegetni, amely még a Föld forgását is megfordítja. De vajon kik a valódi nyertesei az elvtelen adócsökkentésnek?

Egy új tanulmányból kiderül, hogy a hiába szokás úgy eladni a gazdagok adóinak csökkentését, mint ami a teljes gazdaságot felpörgeti és munkahelyeket teremt, valójában inkább csak a társadalmi egyenlőtlenségeket növeli.

A vagyoni egyenlőtlenségek kérdése évek óta népszerű téma a kutatók, újságírók, politikai és gazdasági szakemberek körében. Thomas Piketty Tőke a 21. században című munkájában kifejti, hogy legjobban a nagyon gazdagok jártak, de magukhoz képest feljöttek a legszegényebbek is, a fejlett országok középosztálya viszont a saját korábbi állapotához mérten csak küszködik. Branco Milanovic elefántábrája pedig azt mutatja meg, hogyan változott a világnépesség bevétele az egyes jövedelmi tizedekben a hidegháború vége óta.

A felső 1 százalék részesedése a nemzeti jövedelemből az USA-ban, Franciaországban, Németországban, Kínában, az Egyesült Királyságban és a világon.

A legegyenlőtlenebb fejlett országnak számító USA-ban a felső 1 százalék részesedése az összes jövedelemből 10 százalék körüli értékről közel 19 százalékra ment fel, ami szinte csekélynek tűnik a teljes vagyonra vonatkozó értékhez képest; itt a felső 1 százalék tizenötször annyi felett rendelkezik, mint a népesség alsó fele.

A szakirodalom alapvető megállapítása, hogy a második világháborút követő években a fejlett gazdaságokban az egyenlőtlenségek csökkentek, aztán nagyjából a nyolcvanas évektől a trend megfordult és a felső rétegek jövedelme elkezdett elszakadni a társadalmi többi részéétől. Különösen igaz ez az angolszász országokra, ahol a legtisztább formájában bontakozott ki a tőke jövedelmezősége és a szabad mozgása előtti akadályok lebontását célzó politika.

Az ezt támogató eszmerendszer egyik fontos eleme a „leszivárgó jövedelem” elmélete (trickle down economics), amely szerint végső soron mindenki profitál abból, ha a gazdagokat támogatja az állami gazdaságpolitika (tipikusan adókedvezményekkel), egyrészt mert ez még több munkára motiválja a jól keresőket, másrészt mert a náluk maradó sok-sok plusz pénzt ők úgyis elköltik vagy befektetik, ettől növekszik a gazdaság, munkahelyek jönnek létre. A leszivárgás-elmélet rendre előkerül a politikusok érvelésében, ha a felső jövedelmi rétegek vagy a vállalati nyereség adóját csökkentik – annak ellenére, hogy bár már legalább negyven éve alkalmazzák, igazából nincsenek meggyőző bizonyítékok arra, hogy valóban működik.

Lényegében ezen az okoskodáson alapul a magyar unortodox gazdaságpolitika is.

A gazdagok adócsökkentése és a gazdasági teljesítmény közötti összefüggést tárgyaló eddigi kutatások vegyes eredményeket hoztak. Elvétve találtak pozitív hatásokat, de többségüknél nincs érdemi (szignifikáns) összefüggés a két dolog között. Hasonló eredményre vezettek azok az elemzések is, amelyek a felső rétegek adócsökkentése és a jövedelmi egyenlőtlenségek közti kapcsolatot vizsgálták. Több ország adatait feldolgozó kutatások erős összefüggést (korrelációt) mutattak ki a vagyoni különbségek növekedése és az adócsökkentések között.

Hope és Limberg 18 OECD-országot 1965 és 2015 között vizsgáló elemzése a leszivárgó jövedelem elméletének három alapvetését vizsgálja: megnézték, milyen hatása van a gazdagokat érintő adócsökkentésnek a növekedésre, a jövedelmi egyenlőtlenségekre és a munkanélküliségre. Az eredmények különlegessége, hogy olyan módszertannal mutatták ki őket, amelyekkel a korreláción túlmutató, oksági összefüggéseket lehet feltárni, magyarán kiderül belőlük, hogy ha két tényező nem pusztán együtt mozog, hanem az egyik idézi elő a másikat.

A vizsgálat eredménye szerint a gazdagok adójának csökkentése jelentősen növeli a felső 1 százalék részesedését már rövid távon is, középtávon pedig még inkább.

További érv volt a gazdagok adócsökkentése mellett, hogy az adócsökkentések után a gazdagok által generált felpörgő kereslet munkahelyeket teremt a szegényebbek számára. A kutatók ezt a munkanélküliségi rátára gyakorolt esetleges hatásokkal vizsgálták, de az eredmények nem mutattak ilyesmit sem rövid, sem középtávon; a munkanélküliek száma hullámzik, és egyéb releváns tényezőket figyelembe véve semmilyen statisztikailag értelmezhető összefüggés nem mutatható ki az alacsonyabb felső adókulcsok és a munkahelyek között.

Ugyanez áll a nemzeti össztermékre: adócsökkentés után az egy főre jutó GDP növekedése közel volt a nullához 5 éves időtávon az érintett országokban, és statisztikailag még csak nem is volt érdemi összefüggés (ez azt jelenti, hogy nem zárható ki, hogy az eredmény véletlenek összjátéka miatt jött ki).

Magyarán kézzelfogható, ok-okozati összefüggés van a legfelső réteg adóterheinek visszavágása és az egyenlőtlenségek növekedése között, miközben a másik oldalon a társadalom 99 százaléka számára nem okoznak pozitív változásokat az ilyen reformok, a „lecsorgás” általánosságban nem működik.

A gazdasági reformként tálalt felső adókulcs csökkentés sokkal inkább a társadalom felső rétegeinek hatékony politikai érdekérvényesítő képessége, mint tudatos gazdaságpolitikai döntés, amelytől valós haszon remélhető össztársadalmi szinten.

Ez azért fontos megállapítás, aminek gyakorlati gazdaságpolitikai következményei is lehetnének, mert a felső jövedelmi rétegekre vonatkozó adókulcsok évtizedeken keresztül trendszerűen csökkentek, majd megrekedtek egy aránylag alacsony szinten világszerte.

Magyarország már eleve alacsony számokhoz képest a felső rétegek számára szinte adóparadicsomnak számít az egységesen 15 százalékos személyi jövedelemadóval, 9 százalékos társasági adóval, és a jómódúakra ugyanolyan kulcsokkal vonatkozó családi adókedvezményekkel.

Közben a másik oldalon a globális egyenlőtlenségek számottevően nőttek és a két dolog közötti összefüggés aligha tagadható.

A cikk a https://telex.hu/gazdasag/2020/12/21/egyenlotlenseg-trickle-down-economics-lecsorgas felhasználásával készült.