A kormány célja, hogy 2022-től havi bruttó 200 ezer forintra emelkedjen a minimálbér. Azt pedig tudjuk, ha kormány ezt eldöntötte akkor nincs olyan „érdekegyeztető” fórum, ahol ezt ne támogatnák. Varga Mihály pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a leginkább érintett kis- és középvállalkozásokat a kormány segíteni fogja a minimálbér emelésének kigazdálkodásában.

„Hazánkban mintegy 250-300 ezer munkavállaló kap minimálbért. További nagyjából egymillió embert érint azonban közvetlenül a módosítása, a minimálbérhez kötött juttatások, ellátások miatt. A teljes hazai bérstruktúrát figyelembe véve pedig a minimálbér emelése a garantált bérminimumra is hatással van, amely további mintegy 600-700 ezer munkavállalót érint” – mondja Dr. Bákonyi László adójogi szakjogász.

A minimálbér nettó összege egyéb kedvezmények nélkül 133.000 forintra emelkedne e lépés hatására.

Jelenleg bruttó 167.400 forint a minimálbér, ebből egy munkavállaló – amennyiben semmilyen egyéb kedvezményre nem jogosult –, 111.321 forint nettó bért kap kézhez. A különbözetből, amely a bruttó bér 33,5 százaléka, a személyi-jövedelemadó 15 százalék, míg a társadalombiztosítási járulék 18,5 százalék.

Munkavállalónként 38.142 forint költségnövekedéssel járna a munkaadóknak a minimálbér havi bruttó 200 ezer forintra emelése. (A jövő évi adótörvénybe betervezett 2 százalékos munkáltatói bérköltségcsökkenés – a szociális hozzájárulási adó 0,5 százalékos csökkentése és a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás kivezetése – esetén ez az összeg 4.000 Ft-tal csökken.) A munkáltatói szövetségek ezért jelentős munkaadói adóteher-mérséklést tartanak szükségesnek annak érdekében, hogy a cégek ki tudják gazdálkodni a plusz költségeket. A jövő évi adótörvénybe betervezett 2 százalékos munkáltatói bérköltségcsökkenés semmiképp se fedezne egy egylépcsős emelést.

A bruttó 200 ezer forintos minimálbér ötlete után érdemes elgondolkodni azon, mi lehet a béremelés forrása, egyáltalán a magyar gazdaság lehetővé teszi-e a minimálbérek ilyen mértékű adminisztratív emelését?

Európa jó néhány országában (Ausztria, Dánia, Finnország, Izland Liechtenstein, Olaszország, Norvégia, Svédország) nincs kötelezően előírt bérminimum.

Az egyes országokban elérhető átlagkeresetek összehasonlításának sincs különösebb értelme az eltérő adózási szabályok, szociálpolitikai támogatások és a vásárlóerő különbözősége miatt.

Az elmúlt száz év legsikeresebb tíz évében, más térségbeli országokéhoz képest Magyarország felzárkózási üteme csak szerény mértékben emelkedett.

Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritásának változása 2010. óta az EU tagállamok közül Magyarországon a második legalacsonyabb, 7, 6 %. Míg a Baltikumban 15,7-22,7, Romániában 18,3, Lengyelországban 10 %

A nettó bérek összehasonlításának még Magyarországon sincs értelme, hiszen keverednek az adózási elvárások és a szociálpolitikai támogatások. Míg az adóbeszedés célja a közös teherviseléshez való jövedelemarányos(!) hozzájárulás, a szociálpolitika célja pedig a rászorultak szolidaritási alapon történő támogatása. A kettő összemosása kb. azt eredményezi, mint amikor a mosógépbe a fehér ruhát együtt rakják be a színessel.

Mindenki egyet ért a minimálbérek jelentős emelésével, látszik ez a nemzeti konzultációból (sic!) is! A relatív alacsony bérek problémájának vizsgálata kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos, hát hogy is mondjam, nem unortodox közgazdaságtani összefüggéseket sem.

A munkabérek növekedésében – sok más mellett – leginkább a termelékenységnek van döntő szerepe, ott ahol valódi piaci szereplők vannak. Ahol az elkényelmesedett vállalkozások nem egy rossz pályázati rendszeren keresztül juttatott állami és Eu-s ingyen hiteleken növekednek, hanem valódi piaci versenyben mérkőzhetnek meg, ott a gazdaságnak ki kell tudni termelni a béremeléshez szükséges forrásokat.

Termelékenységben viszont vesztésre állunk, ez ma még a V4-országokban is a legalacsonyabb.

A minimálbérek kormányzati hatásra történő emelése a meglévő gazdasági problémák elkendőzése. Ennek forrása ugyanis részben a költségvetési bevételek egy részéről történő lemondás, nem pedig a termelékenység növekedése által létrehozott érték. A béreket terhelő adókat amúgy is tovább kellene csökkenteni, nem elegáns dolog ezt a béremeléssel összekötni, bár ezt a kis segítséget is meg kell becsülni.

A mintegy 756 ezer foglalkoztatóból 710 ezernél az alkalmazottak száma nem éri el a 10 főt. A mikrovállalkozások termelékenysége a nagyvállalati 20 százaléka, a kisvállalatoké 35 százalék, a középvállalatoké pedig már 40 százalék körüli. Ez a világban, a szomszédjainkkal is összevetve, messze a legrosszabb.

A problémát tovább növeli a bértábla összecsúszása. Nemcsak a minimálbér alatt lévők bérét, de a bérskála összes szereplőjének is arányosan meg kell emelni a bérét a bérfeszültség elkerülése végett. Ennek ma egyetlen lehetséges módja az árak emelése, ami elindítja, vagy inkább tovább lendíti a már amúgy is beindult inflációs spirált.